A nemek közti egyenlőség jelenlegi helyzetét nézve azt gondolnánk, hogy ebben a témában a nők csak nemrég kezdték el hallatni a hangjukat, a valóság viszont az, hogy az ehhez köthető megmozdulások már több, mint 150 évvel ezelőtt indultak. Ekkor vetették el a nemzetközi nőnap első magvát is, melynek dátuma pontosan egy munkásmozgalomhoz köthető: 1857. március 8-án ugyanis 40 000 nő vonult végig New York utcáin, kevesebb munkaórát, jobb fizetést és szavazati jogot követelve magának.
Az óriási tüntetés hatására az Egyesült Államokban további feminista, politikai és szakszervezeti mozgalmak indultak, melyeknek köszönhetően 1909-ben sikerült kiharcolni, hogy – az Amerikai Szocialista Párt nyilatkozatának megfelelően – nemzeti nőnapot tarthassanak február utolsó vasárnapján – aminek a megünneplése egyébként 1913-ig tartott.
Eközben Európában is felpörögtek az események. A nemzetközi nőnap megszületésének ikonikus alakja, Clara Zetkin német szocialista politikusként és nőjogi harcosként 1910-ben elsőként kezdeményezte, hogy ezt a napot nemzetközi szinten is számon tartsák. Koppenhágában, a Dolgozó Nők Konferenciáján felvetett gondolatának elfogadásán pedig szerencsére nem sokat vacilláltak: 1911 már Ausztriában, Németországban, Svájcban és Dániában megtartották a Nőnapot, ahol a nők munkához, szavazáshoz, tanuláshoz, közhivatali állások betöltéséhez való jogáért, valamint a diszkrimináció felszámolásáért kampányoltak.